- 25 km


[Távol álljon tőlem, hogy a MÁV-figyelő babérjaira törjek - de ismét vasúti téma miatt ragadtam billentyűzetet. Aztán visszanézegetve a korábbi bejegyzéseimet, úgy döntöttem, talán egy új címke sem ártana. És lőn...]

December 13-án érvénybe léptek a 2010. évi “helyközi közösségi közlekedési menetrendek” – köztük az új vasúti menetrend is. Ennek legfontosabb “újdonságával” valószínűleg sokan tisztában vannak: ekkortól több szárnyvonalon, mellékvonalon – tulajdonképpen – megszűnik a vasúti közlekedés. Hogy ezek száma 29 és fél,1 vagy 252 – esetleg 27,53 – az szerintem teljesen mindegy. A döntés számos rendszeres utazót, ingázót érint kellemetlenül – vagy fájdalmasan. Magam is közéjük tartozom.

A “szaktárca megrendelése szerint” a MÁV-START Zrt. december 13-tól – többek között – az 1898 óta üzemelő4 Fehérgyarmat-Zajta vonalon is “szünetelteti5 a vasúti közlekedést. Ez a döntés a korábbi menetrendek alapján 25 kilométernyi sínpályát helyez használaton kívülre, melyen naponta 7-8 vonat közlekedett – oda-vissza. Vasárnaptól hét települést már hiába keresünk a a vasúti menetrendben: Penyige, Nagyszerekes, Kisszekeres, Jánkmajtis, Gacsály, Rozsály és Zajta “közösségi közlekedéssel” már csak autóbuszon közelíthető meg. A községek egykori vasútállomásainak, megállóhelyeinek épületein pedig tovább munkálkodhat az enyészet. Pedig nem volt ez mindig így.

Első vasúti emlékeim is ehhez a vonalhoz kapcsolódnak: utazásaim szüleimmel nagymamámhoz. Busszal mentünk Gacsályig, majd onnan vonattal Kisszekeresig. Akkoriban Gacsályban még kétszintes állomásépület állt, télen fűtött váróteremmel – míg az év többi részében gyümölcsfák árnyékában pihenő padokon várhatták az utazók a mozdonyokat. Mindössze két megállónyi volt az “utazás”, de ez akkoriban valahogy lassabban telt: a vasútvonal mellett felbukkanó vadak – őzek, nyulak, fácánok és foglyok – keresgélése, figyelése a vonat ablakából akkor még izgalmas elfoglaltság volt. Aztán 1987-től debreceni középiskolába kerülve rendszeres vasutazóvá lettem – és ez tart azóta is. De hiába tartottam ki – egyelőre – a vonalat kihúzták alólam. A legutóbbi hazautazásom menetjegyét mindenesetre eltettem: az elkövetkezőkre pedig nem nagy vigasz, hogy ezentúl 342 helyett csak 317 km-es vonatjegyet kell vásárolnom…

Hozzászólás, vélemény?

A bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólások a a komment RSS segítségével követhetők nyomon. Trackback hagyására is van lehetőség.