Az előző évre szánt mulasztásaimat lentebb letudva kívánok az elkövetkezőkre minden látogatónak
békés, boldog új esztendőt!
Mindezt valamivel változatosabban talán az OSZK (Neumann-ház) Jeles napok c. multimédiás oktatási segédanyaga újévi összeállításában elérhető, meghallgatható népi köszöntő – Adjon Isten minden jót – segítségével lehetne tolmácsolni… :)
… mindösszesen 14 – azaz tizennégy – bejegyzést sikerült összehoznom itt, a blogon. Ez igen gyatra teljesítmény. Így alakult. Pedig volt jó néhány olyan évforduló “a környékemen”, amelyről eredetileg írni akartam. Elköszönve az előző évtől összeszedegettem ezeket: talán majd öt év múlva – vagy később – elkészülnek a tervezett bejegyzések. Mert 2009-ben volt
… egészen pontosan: 2008. szeptember 25. 16:22:08-kor a google.hu jóvoltából egy látogató tévedt a blogomra. A webstatisztika szolgáltatóm – ahogy, az a feladata – rögzítette az általa keresett szavakat is: “Kishódos ref. lelkész 1940-ben“. Azonban akkoriban az érdeklődő még hiába jutott el idáig, a kérdésére nem kapott választ.
2009 augusztusának Kishódoson töltött első felében, a nyaralást sikerült némi kutakodással is kiegészíteni: lelkipásztorunk jóvoltából néhány napig betekinthettem a református gyülekezet helyi anyakönyveibe. (Utólag és ismételten – köszönetem a lehetőségért!) Családtörténeti kíváncsiságom kielégítése mellett a tiszteletes kérésére összeállítottam a helyi lelkipásztorok listáját: az elsősorban anyakönyvi adatok alapján készült felsorolást utóbb kiegészítettem egyéb, általam ismert források információival is. Az elkészített anyagot itt is közzéteszem; hátha a majd’ másfél évvel ezelőtt keresgélőt azóta is foglalkoztatja a dolog… ;)
[Távol álljon tőlem, hogy a MÁV-figyelő babérjaira törjek - de ismét vasúti téma miatt ragadtam billentyűzetet. Aztán visszanézegetve a korábbi bejegyzéseimet, úgy döntöttem, talán egy új címke sem ártana. És lőn...]
December 13-án érvénybe léptek a 2010. évi “helyközi közösségi közlekedési menetrendek” – köztük az új vasúti menetrend is. Ennek legfontosabb “újdonságával” valószínűleg sokan tisztában vannak: ekkortól több szárnyvonalon, mellékvonalon – tulajdonképpen – megszűnik a vasúti közlekedés. Hogy ezek száma 29 és fél,1 vagy 252 – esetleg 27,53 – az szerintem teljesen mindegy. A döntés számos rendszeres utazót, ingázót érint kellemetlenül – vagy fájdalmasan. Magam is közéjük tartozom.
A “szaktárca megrendelése szerint” a MÁV-START Zrt. december 13-tól – többek között – az 1898 óta üzemelő4 Fehérgyarmat-Zajta vonalon is “szünetelteti“5 a vasúti közlekedést. Ez a döntés a korábbi menetrendek alapján 25 kilométernyi sínpályát helyez használaton kívülre, melyen naponta 7-8 vonat közlekedett – oda-vissza. Vasárnaptól hét települést már hiába keresünk a a vasúti menetrendben: Penyige, Nagyszerekes, Kisszekeres, Jánkmajtis, Gacsály, Rozsály és Zajta “közösségi közlekedéssel” már csak autóbuszon közelíthető meg. A községek egykori vasútállomásainak, megállóhelyeinek épületein pedig tovább munkálkodhat az enyészet. Pedig nem volt ez mindig így.
Első vasúti emlékeim is ehhez a vonalhoz kapcsolódnak: utazásaim szüleimmel nagymamámhoz. Busszal mentünk Gacsályig, majd onnan vonattal Kisszekeresig. Akkoriban Gacsályban még kétszintes állomásépület állt, télen fűtött váróteremmel – míg az év többi részében gyümölcsfák árnyékában pihenő padokon várhatták az utazók a mozdonyokat. Mindössze két megállónyi volt az “utazás”, de ez akkoriban valahogy lassabban telt: a vasútvonal mellett felbukkanó vadak – őzek, nyulak, fácánok és foglyok – keresgélése, figyelése a vonat ablakából akkor még izgalmas elfoglaltság volt. Aztán 1987-től debreceni középiskolába kerülve rendszeres vasutazóvá lettem – és ez tart azóta is. De hiába tartottam ki – egyelőre – a vonalat kihúzták alólam. A legutóbbi hazautazásom menetjegyét mindenesetre eltettem: az elkövetkezőkre pedig nem nagy vigasz, hogy ezentúl 342 helyett csak 317 km-es vonatjegyet kell vásárolnom…
Bő két és fél éve vettem egy laptopot. Panaszom nem lehet rá – azóta is szolgál becsülettel. Egyetlen negatívumot tudok említeni vele kapcsolatban: akkumulátorral már a megvásárlása után is maximum csak egy órácskán keresztül lehetett használni. Különösebben nem bosszantott a dolog, mert többnyire konnektor közelében használtam: könyvtári, levéltári anyaggyűjtéskor vagy otthon, falun – esetleg Szombathelyre vagy hazafelé vonatozás közben. Ahol legtöbbször – IC-vel utazva – legalább a kocsik végén akadt egy-egy dugalj. Mikor legutóbb egy pénteki napon hazafelé tartottam a debreceni-nyíregyházi InterCity-k egyikén, meglepődve vettem észre, hogy a kocsi végi konnektor fölé egy matricát ragasztottak. Nem foglalkoztam vele – a vonat tele volt, én a kocsi közepén ültem – inkább szunyókáltam.
Szombathelyre hétről-hétre utazom. Az utóbbi években gyakran előfordult, hogy a vonatozás majd’ három óráját a laptoppal térdemen töltöttem el: munkával, vagy egy-egy film megnézésével. Néhány hete azonban meglepve tapasztaltam, hogy az IC-k egyetlen kocsijában sem volt használható konnektor – egyikben sem volt áram. A kalauzok az érdeklődő kérdésekre többnyire vállukat vonogatták. Aztán kedden este ismét Szombathelyre utazva itt is rácsodálkozhattam a korábban már látott matricára. Ekkor – újfent rákérdezve a dologra – az egyik kalauz már közlékenyebb volt. Állítólag egyik utasuk perelte a céget mivel a laptopja utazás közben ment tönkre. Valószínűleg ezért ‘dekorálhatták’ ki a kocsikat. Bár szerinte – és ebben én is igazat adtam neki – tekintettel a korábbi több éves problémamentes használatra célszerűbb lett volna, egy “Csak saját felelősségre használható!” jellegű felirat…